Az objektivizmus dióhéjban

"A név, amit filozófiámnak választottam: objektivizmus."

(Ayn Rand, Preface; in: For the New Intellectual, viii)

 

"Az én filozófiám lényege, hogy az ember egy hősi lény, akinek élete erkölcsi célja a saját boldogsága, legnemesebb tevékenysége a sikeres értékteremtés, és egyetlen végérvényes feltétlenje az ész."

(Ayn Rand: About the Author; in: Atlas Shrugged, függelék)

 

"Én nem elsősorban a kapitalizmus szószólója vagyok, hanem inkább az egoizmusé, de nem elősorban az egoizmusé, hanem a rációé. Ha valaki elismeri az ész felsőbbségét, és következetesen alkalmazza azt, akkor a többi mind ebből következik.

Az ész felsőbbsége állt, áll és fog állni munkásságom érdeklődésének középpontjában, és ez az objektivizmus lényege."

(Ayn Rand: Brief Summary; in: The Objectivist, 1971. szeptember, 1)

 

"Filozófiailag egyetlen elmének tartozom, és ő Arisztotelész. Filozófiája számos részének a legmegértőbben mondok ellent, de a logika törvényeinek meghatározása és az emberi megismerés módjának leírása olyan nagyszerű teljesítmény, hogy mellettük tévedései jelentéktelenné zsugorodnak."

(Ayn Rand: About the Author; in: Atlas Shrugged, függelék)

 

"Az objektivizmus egy filozófiai mozgalom, és mivel a politika a filozófia egyik ága, az objektivizmus bizonyos államelméleti alapelvek szószólója is — nevezetesen: a laissez-faire kapitalizmus alapelveié —, mert azok következményei és végső gyakorlati alkalmazásai alapvető általános bölcseleti elveinek. Nem tekintjük a politikát különálló vagy elsődleges célunknak, tehát olyan célnak, amit a szélesebb eszmei összefüggésen kívül el lehetne érni.

A politika három másik filozófiai diszciplína: a metafizika, az episztemológia és az etika alapjain áll — az ember természetét és a léthez való viszonyát leíró elméleten. Csak ezen az alapon lehetséges, hogy valaki elvben következetes politikai teóriát alkosson, és gyakorlatban meg is valósítsa azt. Amikor emberek ilyen alapok nélkül rontanak a politikába, akkor az eredmény csak a tehetetlenség, a hiábavalóság, a következetlenség és felszínesség zavarbaejtő zagyvaléka lesz, amit ma lazán 'konzervativizmusnak' neveznek. Az objektivisták nem konzervatívok, mi radikális kapitalisták vagyunk. Mi azért a bölcseleti megalapozásért küzdünk, amivel a kapitalizmus nem rendelkezett, és ami nélkül pusztulásra van ítélve."

(Ayn Rand: Choose Your Issues; in: The Objectivist Newsletter, 1962. január, 1)

 

"Korunk kultrális és intellektuális mozgalmában az objektivizmus terjedését úgy tekintem, mint azonos eszméket valló, egymástól független emberek közötti folyamatot, és nem úgy, mint egy szervezett mozgalmat."

(Ayn Rand: A Statement of Policy; in: The Objectivist, 1968. június, 7)

Az objektivizmus bemutatása

A Random House-nál, a Veszett világ megjelenése előtti értékesítési értekezleten egy könyvkereskedő megkérdezte tőlem, be tudom-e mutatni filozófiám lényegét fél lábon állva? Megtettem. A következőképpen:

1. Metafizika: tárgyi valóság.
2. Episztemológia: ész.
3. Etika: önérdek.
4. Politika: kapitalizmus.

Ha egyszerű, hétköznapi nyelvre akarod lefordítani, így szól:

1. "Amit a természet parancsol, meg kell tartani." Vagy: "attól, hogy kívánod, még nem lesz úgy".
2. "Nem lakhat jól a kecske úgy, hogy a káposzta is megmaradjon."
3. "Az ember önmagában vett cél."
4. "Adj szabadságot, vagy ölj meg."

Ha teljes következetességgel megtartod ezeket a fogalmakat, mint a meggyőződéseid alapját, akkor lesz egy teljes gondolkodási rendszered, ami végigkísér életed egész folyamán. Ahhoz viszont, hogy mindezt teljes következetességgel meg lehessen tartani, megérteni, meghatározni, bizonyítani és alkalmazni, még sok-sok gondolkodás szükséges. Ezért nem lehet a filozófiát féllábon állva megvitatni, ahogy lehetetlen két lábbal állni minden kerítés mindkét oldalán. Pedig ez utóbbi napjaink legjellemzőbb filozófiai álláspontja, főleg a politika területén. Egy újságcikknyi terjedelemben csak álláspontom összefoglalásának legrövidebb kivonatát nyújthatom, hivatkozási alapul későbbi cikkeimhez.

Az én filozófiám, az objektivizmus először is azt állítja, hogy a valóság tárgyi feltétlenként, objektív abszolútumként létezik. A tények tények. Függetlenek az emberek érzéseitől, kívánságaitól, reményeitől vagy félelmeitől.

Másodszor: az ész, az a képesség, ami azonosítja és rendszerezi az ember érzékei által biztosított észleleteket, az ember egyetlen eszköze a valóság észlelésére, ismereteinek egyetlen forrása, cselekvésének egyetlen irányadója és élete fönntartásának alapvető eszköze.

Harmadszor: az ember, minden ember, önmagában vett cél, és nem mások céljainak az eszköze. Saját magáért kell léteznie, nem áldozva föl magát másokért, se másokat föl nem áldozva magáért. Saját ésszerű önérdekének követése és saját boldogságának keresése élete legfőbb erkölcsi célja.

Negyedszer: az eszményi társadalmi-gazdasági rendszer a laissez-faire kapitalizmus. Ez egy olyan rendszer, amiben az emberek nem úgy bánnak egymással, mint gyilkosok és áldozatok vagy urak és szolgák, hanem mint kereskedők: kölcsönösen előnyös, szabad és önkéntes értékcserék által működnek együtt. Ez egy olyan rendszer, ahol senki sem szerezhet semmit senkitől erőszakkal, és senki sem kezdeményezhet erőszakot másokkal szemben. Az állam csak egy őr, aki védelmezi az ember jogait. Erőszakot csak megtorlásképpen alkalmazhat, és csak azokkal szemben, akik maguk önkényesen kezdeményezték azt: bűnözőkkel és idegen hódítókkal szemben.

Egy tökéletesen kapitalista társadalmi rendszerben el kell különülnie az államnak és a gazdaságnak, ugyanúgy és ugyanazért, ahogy és amiért az állam és a vallás elkülönül egymástól. Ilyen még sosem fordult elő a történelem folyamán.

A kapitalizmus az Amerikai Egyesült Államokból ered. Sikere, vívmányai és eredményei példátlanok az emberi történelemben. Amerika politikai filozófiája az ember saját életéhez, szabadságához és boldogsága kereséséhez való jogára alapult, ami azt jelenti, hogy az embernek joga van csak saját magáért élnie. Ez volt Amerika kimondatlan erkölcsi törvénykönyve, amit azonban nem fogalmaztak meg részletesen. Ez volt a rés szellemi pajzsán, ami ma elpusztítja. Amerika és a kapitalizmus veszendőben van, az erkölcsi alap hiánya miatt.

A pusztító az altruizmus morálja.

Az altruizmus azt állítja, hogy az embernek nincs joga csak saját magáért élnie, hogy létezésének egyetlen erkölcsi igazolása a mások szolgálata, és, hogy az önfeláldozás a legmagasabb erkölcsi kötelessége. Az altruizmus politikai kifejeződése a kollektivizmus vagy etatizmus, ami azt állítja, hogy az ember élete és munkája az államé, a társadalomé, a csoporté, a bandáé, a fajé vagy a nemzeté, és, hogy az állam akárhogyan el is veheti tőle ezeket valamilyen törzsi vagy közjónak tartott cél érdekében.

Alapítása óta Amerikát a politikai rendszere és az altruizmus erkölcse közötti ellentmondás szaggatja. A kapitalizmus és az altruizmus összeférhetetlenek. Nem lehetnek meg együtt ugyanabban az emberben vagy ugyanabban a társadalomban. Mára ez a konfliktus elérte végső tetőpontját.

A választás világos: vagy az ésszerű önérdek új erkölcse annak következményeivel, ami a szabadság, az igazságosság, a fejlődés és az ember boldogsága a földön; vagy az altruizmus ősi erkölcse annak következményeivel, ami a rabszolgaság, az állatias erőszak, a folytonos terror és az áldozati kemencék.

Jól megfigyelheted az altruizmus és az etatizmus minden gyakorlati következményét napjaink világában. Például a szovjet Oroszország kényszermunkatáboraiban, ahol huszonegymillió politikai foglyot dolgoztattak állami beruházásokon, és éheztettek tervszerűen halálra. Az emberi élet olcsóbb volt az ételnél. A náci Németország gázkamráiban és tömegmészárlásában, a vörös Kína terrorjában és éhínségében, vagy a kubai hisztériában, ahol az állam kínál eladásra embereket, vagy a berlini falban, ahol emberek a szögesdrótokon átugrálva és aknamezőkön kúszva menekülnek, míg határőrök lövöldöznek a kiszökő gyerekekre.

Figyeld meg ezeket az atrocitásokat, és kérdezd meg magadtól: lehetséges lenne bármelyik, ha az ember nem fogadta volna el azt az eszmét, miszerint az ember egy áldozati állat, amit el lehet égetni a "közjó" oltárán? Olvasd el, mit mondanak ezeknek az országoknak az állami vezetői, és kérdezd meg magadtól: milyen érvük maradna, ha az áldozat szót nem erkölcsi eszménynek tartanák, hanem emberellenes gonoszságnak, miként az is.

Aztán hallgasd meg, mit mondanak a mi mai állami vezetőink, és tedd föl magadnak ugyanezeket a kérdéseket!

(1962)

Bevezetés az objektivizmusba

Dr. Leonard Peikoff, a New York Egyetem filozófiaprofesszora 1995-ben, San Fransiscóban megtartott előadása átfogó bevezetést ad Ayn Rand eszméibe.